Erdély-szerte számos rendezvénnyel ünneplik a Magyar Kultúra Napját. Január 22.-e, a Himnusz születésnapja, 1989 óta pedig a magyar kultúra ünnepe. Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője 1823-ban ezen a napon írta meg Szatmárcsekén nemzeti imánkat.
Pénteken délben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanárai és diákjai is megemlékeztek névadójukról, Kölcsey Ferencről. A Láncos-templom kertjében álló Kölcsey szobor előtt szavalattal és koszorúzással ünnepelték meg a Magyar Kultúra Napját.
Az osztályfőnökök és a diákképviselők a tanintézmény vezetőivel együtt vonultak át délben a Kölcsey Ferenc mellszobrához, amelyen Elek Imre igazgató és Cziprok András aligazgató helyezte el a tanintézmény koszorúját, majd Nyéki Hunor végzős diák Kovács András Ferenc „Kölcsey Ferenc lehajtja fejét" című költeményét szavalta el az ünneplőknek.
A hagyományos Kölcsey-megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről. |
Osztályfőnökök és tanulók gyűltek össze a szobornál
Osztályfőnökök és tanulók gyűltek össze a szobornál